A tanulási zavarokról röviden

Tanulási nehézség
A tanulási nehézség a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség (BTMN) kategóriába tartozik. A tipikus tartományban és átlagos (néha magas) intelligenciaszint mellett előforduló probléma, amely megfelelő ellátás – fejlesztés, korrepetálás – esetén átmeneti jellegű, ellenkező esetben azonban a probléma általában elmélyül, a lemaradás fokozódik.

Tanulási zavar
A sajátos nevelési igény (SNI) kategóriájába tartozó tanulási zavar a köznevelés rendszerében jelenleg a fogyatékosságok közé tartozik. A tanulás egyes részterületein alacsony tanulási teljesítmény jellemzi, melynek hátterében valamely képességterület működésének tartós és súlyos problémája áll. Valamilyen részképességzavar következtében jelentősen nehezítetté válik az olvasás, írás és a számolás elsajátítása, s az intelligenciaszint alapján elvárhatónál lényegesen alacsonyabb a tanulási teljesítmény.

A tanulási zavaroknak három fő fajtája az olvasási, írási, számolási zavar, vagyis diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia.

Tanulási akadályozottság
Erre a tanulási problémára az intelligencia alacsony szintje, az értelmi fogyatékosság enyhe vagy középsúlyos formája jellemző. Az érintett gyermekek az iskolában nagyon gyengén teljesítenek, ezért többnyire eltérő tantervű általános és középiskolában tanulnak.

Ha a szülőben, akár pedagógusban felmerül a tanulási zavar vagy nehézség gyanúja a diákkal kapcsolatban, akkor szakemberhez kell fordulni (gyermekorvos, pszichológus, logopédus, gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus) és kérni kell a helyzet tisztázását, egy átfogó vizsgálat során.

Ezt követően az iskolai szakemberek a szakértői vélemény utasításai szerint végzik a diák további felkészítését, fejlesztését, tanulási zavar esetén habilitációját, rehabilitációját.