„Legnagyobb boldogságom, ha másnak tudást és örömet nyújthatok.” 

Öveges József

Emlékezés Öveges Józsefre, a fizika Nagy Varázslójára

1895. november 10-én a Zala megyei Páka községben született Öveges József. A családi hagyomány szerint ősei apai ágon legalább 200 évre visszamenőleg népiskolai tanítók voltak. Sokszor emlegette is élete folyamán, hogy tanítói „dinasztiából” származik. Elemi iskolai tanulmányait a Győr megyei Péren végezte, majd szülei nem kis áldozattal a győri bencés gimnáziumba adták, ahol az első hat osztályt végezte el.

A négy testvér közül legidősebb Öveges fiú ősei nyomán szintén vonzódott az oktató-nevelő életpálya felé. Bár bencések között nevelkedett, 1912-ben, 17 éves korában a Piarista Tanítórendbe jelentkezett. A váci rendházban eltöltött noviciátusi év után a kecskeméti Piarista Gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait. Matematika-fizika szakos tanárjelöltként a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen hallgatott előadásokat, tanára volt Eötvös Loránd is.

1920 júliusában pappá szentelték. Kezdő tanárként Szegeden töltött 3 évet, majd Tatára helyezték, ahol megjelent első könyvecskéje: Időjóslás és időhatározás címen. Hogy a megjelentetéshez szükséges 2000 előfizetőt biztosítani tudja, efféle hirdetéseket tett közzé: „Adja el az esernyőjét, vegye meg Öveges József Időjóslás címû könyvét.” Láthatóan a propaganda iránt is volt érzéke.

Gyakran együtt korcsolyázott a diáksággal a tó jegén, mégpedig reverendában. Már ekkor is folyton kísérletezett. Kitalálta a vitorlázó korcsolyázást. Két kereszbe tett cserkészbotra pokrócot feszített ki, a botok csomópontján befûzte a karját, és így manőverezve vitette magát a széllel.

Néhány év után a váci Piarista Gimnáziumba került, ahol 6 évet töltött. Ez a tapasztalatszerzés és a tanításban való elmélyülés korszaka volt.

Gyakorlótanár volt, amikor megbízásait kapta tankönyvírásra. Húsz éves eredményes tanári munka állt mögötte. Tankönyveiben mindig a legfrissebb ismereteket közölte. Az atomfizika kiemelt módon szerepel bennük, sok egyszerû kísérlettel. Helyet kapott az elektroncső, rádió, televízió elve, legalább olvasmányos formában.

Elsősorban nem zseniket nevelt. Meggyőződése volt, hogy ma, amikor annyi mûszaki eszközt használunk az életben, azok fizikai alapjait is mindenki tisztán kell, hogy lássa. Alapvetően kísérletező, bemutató tanár volt, az alaptörvényeknek sziklaszilárd tapasztalati alapot igyekezett teremteni. Az ismeretközlésben első és legfontosabb lépésnek a tanítványok figyelmének felkeltését tartotta, s ezért igyekezett latba vetni személyiségének minden varázsát, feláldozva akár saját „komoly” megjelenését is. A háború alatt tönkrement, vagy legalábbis elhanyagolt fizikaszertárak korában utat mutatott, hogy lehet a legegyszerûbb eszközökkel is nagyszerû, meggyőző és a megértést elősegítő kísérleteket bemutatni. Egyetlen célja az volt, hogy hallgatói megtanuljanak rácsodálkozni a természet jelenségeire, és keressék az egyszerû magyarázatot.

1940-ben Budapestre helyezték. Az 1948-ban Kossuth-díjjal kitüntetett pedagógust később az Állami Pedagógiai Főiskola fizika tanszékének vezetésével bízták meg, ahol egészen 1955-ig mûködött.

Időközben népszerûsítő természettudományos témájú könyveket írt. 1951-ben jelent meg A legújabb kor fizikája, melyben sikeres kísérletet tett arra, hogy a legmodernebb fizikai fogalmakat – mint az atomenergia, radioaktivitás, kozmikus sugárzás, relativitáselmélet, anyag-hullám dualizmus – a nem szakemberekkel is megismertesse, s amennyire lehetséges, meg is értesse. További könyvei az Élő fizika, a Játékos fizikai kísérletek és még sorolhatnánk. Annyi könyvet írt, és azok annyi kiadást és oly nagy példányszámot értek el, amire se azelőtt, se azóta nincs példa a magyar nyelvû természettudományos ismeretterjesztő irodalomban.

Kezdő tanár kora óta szívesen tartott előadásokat a különféle egyesületekben. 1945 után vált – a rádió révén – országosan is ismert előadóvá. 60 éves is elmúlt, amikor nálunk megindultak a TV-előadások. Már a próbaadáson szerepelt. Hamarosan kiderült, hogy ez az ő legigazibb mûködési területe. Televíziós szerepléseivel lett igazán közismert és kedvelt egyéniség az egész országban. Jó fizikus, jó tanár és jó előadó volt, de színésznek sem akárki. 1979 szeptemberében hunyt el.

Születésének centenáriumán a TIT Stúdió 1995. november 9-én emlékülést tartott. A megnyitó beszédet Juhász Nagy Ágnes, a TIT Stúdió igazgatónője tartotta, majd dr. Dank Viktor egyetemi tanár, a Magyar Természettudományos Társulat elnöke beszédét hallhattuk Emlékezem Öveges Józsefre címmel, melyben a Tanár Úrral való személyes találkozásait idézte fel.

Az emlékülés első felében láthattunk még lenyûgöző eredeti Öveges-kísérleteket dr. Sas Elemér Kossuth-díjas egyetemi docens bemutatásában. Hogyan lehet megkülönböztetni a nyers és főtt tojást, hogyan lehet gyufafejekkel Cartesius-búvárt készíteni, miért nem esik ki a ping-pong labda a tölcsérből, ha belefújunk; ezekre, és még sok hasonló kérdésre kaphattunk választ.

A délelőtti program befejezéseként az ELTE Oktatástechnikai Tanszék közremûködésével készülő CD-ROM került bemutatásra, mely tartalmazza Öveges József 3-4 könyvét és számos róla készült videofelvételt.

Rövid ebéd szünet után dr. Abonyi Iván tudományos főmunkatárs folytatta az előadássorozatot egyéni, formabontó stílusú beszédével, mellyel mintegy megidézte Öveges tanár úr szellemét. Karizmatikus pedagógusnak nevezte őt, aki azzal a sajátos megközelítéssel, mellyel hőn szeretett szaktárgyához, a fizikához fordult, egy pedagógia új-hullámot indított el.

Folytatásként Simonffy Géza újságíró, Öveges József egykori tanítványa visszaemlékezését hallhattuk, melyből a tanár úr egy tanóráját és sok személyes vonását ismerhettük meg. Például, hogy kalapját mindig már a tanteremajtóból felhajította a fogasra és az sohasem tévesztett célt.

Ezt követően a Budapesti Piarista Gimnázium növendékei mutattak be újabb Öveges-kísérleteket Nyeste Pál tanár úr vezetésével.

Az emlékülés befejezéseként Görbe László piarista igazgató nyitotta meg a tanár úr ötlete alapján elkészült Fizikai jelenség bemutató kiállítást.

Öveges tanár úr nagy álma, a tudományos játszóház életében nem valósulhatott meg. A nép számára létesített Tudományos Varieté vagy modernebb nevén a Csodák Palotája, ahol minden gyerek saját kezével érezheti a játékos tudomány különös bizsergését, Öveges József egyedülálló szakmai zsenialitásának emlékét hivatott megőrizni.

Írta: Vass Ágnes

“Az oktatás célja nem az, hogy befejezett tudást adjon, hanem az, hogy szilárd alapot teremtsen a továbbhaladásra.”